A Szűz Mária időben született egy csecsemőnek, akit Jézusnak neveztek, és akinek a mágusok (Máté 2,1-12) vagy a pásztorok (Lukács 2,8-18), vagyis az álruhás pártusok ügynökei imádkoztak. Maria egy név nem csak Mariam («lady of the sea» egy arámi szó, hasonlítsa össze a neve Latin eredetű – Marina – a tenger), hanem Mária – keserű, szeretett, makacs – héber eredetű, így a gyászolók hívták a keleti. Például három Mária, vagyis a gyászolók gyászolták Krisztus halálát. Van egy nagyon nem szeretett az egyház, és ezért egy kevéssé ismert változata a leírt események által leírt klasszikus történészek Justin, Tertullian, Kelsus (Celsus), Origen, valamint a Talmud, amely szerint a Názáreti Jézus volt a törvénytelen fia egy paraszt nő Mária egy szökevény római katona Panther, akivel a férje (József) Ezt követően, összhangban a zsidó törvények, elvált. Egy modern orosz tudós, a Történelemtudományok doktora, Borisz Sapunov a bizonyságelmélet módszere alapján azt állítja, hogy Jézus Krisztus apja görög volt. Összeállította Krisztus szóbeli portréját, és elküldte különböző kriminológusoknak és antropológusoknak, következtetésük ugyanaz – ez az ember a görög-Szíriai típushoz tartozik. Erre utal az evangélium: amikor teljesen elvi vita folyik Jézus és a farizeusok között, akiket a hivalkodó jámborság különböztetett meg, ők, mintha egyébként kijelentenék Jézusnak: «nem paráznaságból születtünk», amely után a konyhai veszekedések legjobb hagyományai szerint azonnali átmenet következik a személyiségre. Azt mondta nekik:» az ördög fiai», azt mondták neki:» az ördög benned van», amellyel elváltak /János, 8, 41-52/. Elvileg ez teljesen lehetséges, ha figyelembe vesszük néhány furcsaságot: például Jézus nem engedte meg a tanítványnak, hogy eltemesse apja testét: «hagyja a halottakat eltemetni halottaikat» /Matthew 8, 21-22/ (a Pártusoknak zoroasztrianizmus vallása volt, ahol a holttesteket nem a földbe temették, hanem a csend különleges tornyaiba helyezték – dakmas, ahol madarak megeszik őket, a megtisztított csontokat a torony közepén lévő mély kútba öntik, tehát a «tiszta elemek» – víz, tűz, föld, levegő, nem nem érintkeznek a «tisztátalan» holttesttel, a temetkezések hasonló elemeit a régészek találják a sintashta-Arkaim kultúrában a déli Urálban). Mózes ötödik parancsolata: «Tiszteld atyádat és anyádat…», amelyet maga a Megváltó idéz egy kicsit később / Matthew, 19, 19/. Vagy «egy élő kutya jobb, mint egy halott oroszlán»? Az Avesta-ban, a zoroasztrianizmus fő könyvében, A Vendidad első könyvében két fejezetet szentelnek a kutyának, és különböző előírásokat a kutya kezelésére, a kutya megölésére, súlyosabb büntetés következik, mint egy ember megölésére. A kutya nyilvánvalóan totemikus állat volt az ősi indoeurópaiak között.
Mindenesetre teljesen lehetséges, hogy Jézus gyermekkora messze nem volt felhőtlen. Részben ezt jelzi a híres «Nincs próféta a hazájában» /Máté,13,57; Lukács, 4, 24/, részben pedig a barátságtalan, enyhén szólva, az anyjával és testvéreivel szembeni hozzáállás (Jézusnak testvérei voltak) /Máté,12,46-50/. A Szeplőtelen Fogantatás tézisét csak a harmadik Ökumenikus Tanácsban fogadták el 431-ben .
Még az illegitimitás gyanújának árnyéka is nagymértékben megmérgezheti egy kis zsidó életét, és ebben az esetben Krisztus személyiségét, amely az Általános elidegenedés környezetében alakult ki, és még egy kis örökletes hajlamot is biztosított.